Vajon az angol hangszórók valóban nem használtak-e a kontrasztot a 19. században, ahogy az az igazi sőrőben szerepel?

2024 Szerző: Sherilyn Boyd | [email protected]. Utoljára módosítva: 2024-01-16 10:19

A kontrasztok valamilyen angol nyelvben a régi angolul (450 AD - 1150 AD) nyúlnak vissza, olyan nyelv, amely ma kevés hasonlót mutat angolunkhoz. Az idő előtt, bár a rómaiak már betörtek, a sziget domináns nyelve volt a kelta. Az 5. században számos csoport, nevezetesen a Szögek és a szászok kezdtek betörni, és magukkal hozták a germán nyelvüket és a rúnák ábécéit, számos jól megalapozott összehúzódással együtt. Ezek közé tartoztak a "nem is" rövidített formák (nis, ma "nem"), "nem volt" (ne haefde), "nem volt" (ne waes, ma "nem") és "nem" (Wolde, ma "nem lenne).

A régi angol időszakban a keresztény misszionáriusok latinul és római ábécével is megjelentek, így amikor a normannok a 11. század közepén megjelentek, a nyelv készen állt arra, hogy beleszólhasson egy tisztességes franciát, a hódítás angol nyelvét nemesség. (Valójában Richard király "The Lionheart" alig beszélt angolul, és csak hat hónapot töltött azon az országon, ahol király volt az évtizeden át, király volt.)

Mindazonáltal a köznép beszélt angolul, bár most több ezer francia szóval és egyezménnyel büszkélkedett, és végül ez a Pidgin a közép-angol nyelvre fejlődött (1150 és 1450 között). A modern angol nyelvű beszélő számára sokkal könnyebb megérteni, hogy ebben az időszakban negatív összehúzódások (azaz "nem") érkeztek a helyszínre voltak ("Nem") és noot ("Nem tudja"). Az ebből az időszakból származó egyéb összehúzódások közé tartozik thilke (a "ilke" jelentése "ugyanaz") és ül (rövidített formája ül).

A 16. század fordulóján a reneszánsz érkezett Angliába, és vele együtt további változások jöttek a nyelvre, amely korán a kora modern angol (1450 és 1750 között) felismerhető. A latin és a görög szavakat elfogadták és megváltoztatták (például a milícia, a mocskos, tiltott és magyarázó), és az olyan emberek, mint Shakespeare, új szavakat vezettek be a tömegekhez gyors ütemben (például merénylet, hidegvérű, szemgolyó és divatos).

Néhány összehúzódás, amely a korai közép-angol időszak alatt jelenik meg Beteg (Fogok), „twould (ez) és „sávoly (ez lesz), valamint a negatív kontrakciók minden formában, beleértve nem tud (nem tud), ne (nem), nem (nem kéne), nem (esetleg nem) és szokás (nem fog). Az Online Etimológia Szótár szerint, szokás először a kora hajnalán jelent meg a 15. század közepén wynnot és akkor wonnot, és modern formája a 17. század közepén. nem először az 1630 - as években jegyezték fel, és nem tud először 1706-ban jelent meg. nem 1706-ban jelent meg először csak "nem vagyok", bár az 1800-as évek elején számos negatívot jelentettek: "nem", "nem", "nem" és " nem."

Ahogy talán kitaláltad mindezt, ellentétben azzal, ami a legutolsó Igaz grit a film úgy tűnik, a kontrakciók már régen voltak, mielőtt Mattie és Rooster megpróbálta megbosszulni apját. Azonban azon időszak alatt, amikor Mattie karaktere kilépett kalandjáról (1880-as évek), a formális írásban a kontrakciók teljesen elhanyagoltak. Ez egy olyan tendencia, amely a 18. század végén jelentkezett. Azonban, amint azt Mark Twain (1835-1910) munkái is láthatják, sok más közül, akik bizonyos karaktereket írták, ahogy az igazi emberek valójában beszéltek ebben a korszakban, a mindennapi beszédben a kontrasztok voltak a normák.

Miért választotta a Coen testvérek, hogy nem alkalmazzák őket a Igaz grit Serials? Ethan Coen egy interjúban elmondta: "Azt mondták nekünk, hogy a nyelv és az összes formaság hűséges ahhoz, ahogyan az emberek beszéltek az időszakban." Bár ez nagyrészt hivatalos írásban igaz, nem feltétlenül volt közös beszéd, különösen olyan karakterekhez, mint Rooster Cogburn és Tom Chaney. És valójában az eredeti Igaz grit az 1920-as években író nõ szemszögébõl 1968-ban írt sorozatok "nem" helyett "nem" fogják használni az idõ 36% -át, és "nem" helyett "nem" körülbelül 60% -át. az idő, a kontrakciók egyéb felhasználásai között.

A mai napig, annak ellenére, hogy sok évvel ezelőtt a kontrasztok formális írásban születtek, mint sok nyelvtani szent teheneknél, az idő (az 1920-as évek elejétől kezdve), és az utóbbi időben az internet úgy tűnik megváltoztatta legalább néhány ember véleményét írásbeli elfogadhatóságáról.

Mindazonáltal nyilvánvalóan az APA továbbra is elutasítja őket, sok kommentátor szerint és az Egyesült Királyság szerint Az őrző az újság figyelmeztet a sok összehúzódás túlzott kihasználására nem, nem, nem, én vagyok és ez még akkor is, ha "egy darabot készítenek… könnyebben olvashatóak, irritálhatják és zavarhatják, és komoly cikket alkotnak szokatlanul."

Másrészről az AP-stílus hivatkozási útmutatói megjegyzik, hogy a jó hírnevű szótárakban lévő összehúzódások elfogadhatók az informális írásban, de nem szabad túlzottan felhasználni, és a Chicagói stílus kézikönyv Továbbra is azt mondják, hogy "a legtöbb típusú írás előnyös a összehúzódások használata", bár ezeket "elgondolatlanul" kell használni.

Az üzleti írásban dolgozó szakemberek általában támogatják az összehúzódások használatát egy olyan folyó stílust létrehozva, amely az olvasóhoz kapcsolódik, de figyelmeztetnek arra, hogy amikor egy nemzetközi közönség számára írnak, ahol nem angol anyanyelvűek lesznek, akkor a összehúzódások zavaróak lehetnek és kerülni kell őket.

Sam bácsi még mérlegelte a vitát. 1998-tól kezdődően, amikor Bill Clinton elnök kiadott egy végrehajtó memorandumot, amely a szövetségi ügynökségeket arra bíztatta, hogy egyértelműbben írjon, a szövetségi kormány a kormányzattervét olvasható angolul próbálta átalakítani. Az Obama elnök által törvénybe iktatott 2010. évi egyszerű írásmóddal együtt ez a két irányelv vezetett a PlainLanguage.gov-hoz, egy sor utasítás az állami alkalmazottak számára, hogy segítsen nekik az amerikaiak megértéséről.

Ezen iránymutatások értelmében az írókat arra utasítják, hogy "szükség esetén alkalmazzák a kontrakciókat", még a jogi írásban is, mert "kevésbé zavaró és természetesbbé teszik". Összefoglalva, az irányelv "írja, ahogy beszél," de használjon mérlegelési jogkört amikor összehúzódásokat tartalmaz.

Bónusz tény:

Az Illinois Egyetem angol és nyelvész professzora, Dennis Baron szerint nem hagyhatjuk figyelmen kívül aggodalmukat egy mondat véglegesítésével. Soha nem a szabály, hanem akkor kezdődött, amikor egy 18. századi szókimondó figyelmeztetett arra, hogy a mondat végén egy előterjesztést ne helyezzen el, amikor sok szóval elválasztja az igétől, mivel ez megnehezíti a mondat olvasását.